NLP tanfolyam

Nyelvünk csodákra képes

Az NLP (Neurolingvisztikus Programozás) második betűje, az „L” a nyelvre utal. Az NLP megalkotói John Grinder (nyelvészprofesszor) és Richard Bandler különös dolgokat figyelt meg három kiváló terapeuta (Virginia Satir, Milton Ericson, Fritz Perls) nyelvhasználatában. Hasonló nyelvi mintákat (kérdés technikákat, szókapcsolatokat, szószerkezeteket) vettek észre valamennyiüknél, amelyek révén gyorsabban értek el tartós változásokat pácienseiknél, mint más terapeuták. Grinder és Bandler, miután kipróbálták ezeket az érdekes, néha szokatlanul hangzó nyelvi szerkezeteket, rájöttek, hogy náluk is jól működnek. Innen már csak egy lépés volt, hogy másoknak is megtanítsák őket, és a siker itt sem maradt el.

Bármilyen bonyolult is a nyelv, anyanyelvünket valamennyien különösebb nehézség nélkül, természetes módon sajátítjuk el és tudattalanul használjuk. Beszéd közben főként a tartalomra figyelünk, arra, hogy milyen gondolatokat akarunk közölni.

A nyelvészek kivételével nem sokat foglalkozunk a szavak eredetével, jelentésével. Pedig minden szónak személyre szabott jelentése van. Minden szó mögött ott rejtőzik a beszélő,- egész világával, élményeivel, tapasztalataival, értékrendjével.

A szavakba öntött gondolatok csak részben fejezik ki a beszélő tapasztalatát, élményvilágát. A felszín alatt, a mélyben lappang a teljes emberi tapasztalás, amely minden esetben sokkal gazdagabb a kimondott szavaknál. Így előfordulhat, hogy úgy véljük értjük a másikat, és az, hogy teljesen másra gondolt, csak akkor derül ki, amikor bővebben, részletesebben fejti ki mondanivalóját.

Ugyanakkor nyelvünk nemcsak eszközül szolgál, hogy megjelenítse és továbbadja tapasztalatainkat, hanem néha helyettesítheti is az élmény "valódi" megtapasztalását. Maguk a szavak alakíthatják, módosíthatják érzékelésünket. Ezért a nyelvnek igen komoly szerepe van a változás előidézésében, legyen az pozitív, vagy negatív.

A körülöttünk lévő világot teljes lényünkkel érzékeljük: látunk, hallunk, tapintunk, érezzük az illatokat, ízeket. A külvilágból jövő ingereket, adott esetben a beszédet, valamennyi észlelési csatornán keresztül fogadjuk és dolgozzuk fel. Általában úgy érzékeljük, hogy sokkal könnyebb azokra az emberekre figyelni, akik hasonló kifejezéseket használnak, hasonló megjelenítő rendszerben gondolkodnak, akár hasonló tempóban beszélnek, mint mi. Még a szavak és mondatok közti szünet is számít, nem beszélve a hangsúlyról.

Feltűnt-e már, hogy vannak szavak, amelyeket kiemelten hangsúlyosan ejtünk? Vajon mire jó az, ha észrevesszük a beszélő által különös gonddal kiejtett, eltérően hangsúlyozott vagy akár más hangszínnel mondott szavakat?

Ha tudatosan figyelünk arra, hogy ki milyen szavakat vagy mondatrészeket emel ki, nagyon rövid idő alatt felfedezhetjük, hogy mi a fontos az illető számára az adott témakörben. Nemcsak a hétköznapi, hanem az üzleti életben is felbecsülhetetlen jelentősége van annak, hogy ki melyik szóra helyezi a hangsúlyt. Ha figyelembe vesszük, hogy a mondanivalót hordozó szavak tükrözik a beszélő világát, beleértve értékrendjét, akkor megértjük, hogy bizonyos szavak kiemelése, akár annak kézmozdulatokkal való alátámasztása egyáltalán nem tudatos folyamat eredménye. Valahogy úgy működünk, ha valami igazán fontos számunkra, megtaláljuk a módját, hogy beszédünkben is hangot adjunk neki.

Ha hegyezzük fülünket és meghalljuk a kiemelt szavakat, nem kell mást tennünk, mint visszaadni, megismételni azokat, azaz felhasználni a további beszélgetésben, tárgyalásban. Ez az egyszerű technika, amikor "ellopjuk" a másik kifejezéseit, szavait, megváltoztatja a kommunikáció minőségét. Amellett, hogy a másik személy úgy érzi, hogy valóban figyelünk rá, egyre szimpatikusabbá válunk számára, mert úgy érzi, hogy végre valaki megérti őt. Pedig nem történt semmi más, mint az általa fontosnak tartott, kiemelten hangsúlyozott szavakat átvettük, beillesztettük beszédünkbe.

Lehet, hogy hihetetlennek hangzik, de az emberek többsége azt sem veszi észre, ha szó szerint megismételjük a kijelentéseit. Szembesülnek gondolataikkal, néha még ki is javítják azokat. Természetesen a papagáj módjára való ismételgetés adott esetben még sértő is lehet. Célravezető, ha mindig a kapcsolatnak és helyzetnek megfelelő tisztelettel és tapintattal használjuk ezt a módszert. Mire lehet hasznos ez az egyszerű és könnyen elsajátítható módszer? Arra biztos, hogy kommunikációnk érdekesebb lesz, hiszen nemcsak az esetenként unalmas tartalomra figyelünk, hanem rövid időn belül sok hasznos információt tudhatunk meg a beszélőről.

Minél jobban felismerjük a szavak erejét, egyre tudatosabban tudjuk alakítani kommunikációnkat. Nemcsak a másik személyt tudjuk szóhasználatából és gesztusaiból jobban megérteni, hanem saját verbális és nonverbális kommunikációnkat is. Érdemes kísérletezni és megtapasztalni, hogy milyen hatást váltunk ki másokból. Amennyire az egyedi szóhasználat tükrözi használója gondolkodásmódját, egyéniségét, úgy igaz az is, hogy bizonyos szavak hasonló hatást váltanak ki. Álljon itt egy egyszerű példa a DE szócska használatáról.

Figyeljük meg, hogy milyen érzés lenne a következő mondatokat hallani a főnökünktől!

Nem tartottad a határidőt, de kiváló a jelentésed.

Kiváló a jelentésed, de nem tartottad a határidőt.

Melyik mondat hallatán érezzük jobban magunkat?

A de szócska az a „varázsvessző”, amely egy suhintással akár el is tüntetheti a mondatban az előtte álló gondolatot, vagy jelentőségét erősen csökkenti. Ha ez volt a szándékunk, akkor érdemes használni, de ha nem, akkor mit tegyünk? Néhány javaslat, - mindenki válasszon saját szájíze szerint: ugyanakkor, ezzel együtt, emellett, miközben, mindazonáltal, bár, és stb. A fenti egyszerű módszereket bárki könnyen, rövid időn belül el tudja sajátítani és ezzel jelentősen javíthatja kommunikációját.

A másik nyelvén beszélni

Egy példával mutatom be, hogyan tudunk a beszélő szóhasználatából következtetni arra, hogy éppen képekben, hangokban vagy érzésekben gondolkodik.

Négy embert kérdeztek meg arról, hogyan tetszett a film?

Vajon ugyanazt a filmet nézték?

Beszélgetés eltérő megjelenítő rendszerben:

Orvos: Jó napot kívánok. Hogy vagyunk, hogy vagyunk?

Páciens: Jó napot doktornő, látom új frizurája van, milyen jól áll önnek ez az új hajszín.

Orvos: Foglaljon helyet. Mondja el a tapasztalatait az új gyógyszerről!

Páciens: Nem látok különbséget a régi és az új között. Nincs látványos javulás. Néha talán még sötétebben látom a világot.

Orvos: Ne beszéljen! A többi páciensem arról számol be, hogy hallatlanul nagy a különbség. Az egyik betegem azt mondta, ha zongorázni tudná a különbséget, akkor ő lenne Ránki Dezső. Mit szól maga ehhez?

Páciens: Nem tudom. Pedig naplót is vezetek. Összehasonlítottam a korábbiakkal és úgy látom, hogy nem szembeötlő a javulás, sőt alig észrevehető. Akarja látni, elhoztam, szívesen megmutatom, még grafikonnal is ábrázoltam.

Orvos: A jövő héten meghallgatok egy előadást az új gyógyszerről. Szedje még egy hétig, és ha nem használ, akkor megbeszéljük, hogyan tovább.


Páciens: Nem értem én ezt az orvost, mindig csak előadásokat látogat, vethetne egy pillantást a vérképemre, meg rám is.

Orvos: Nem értem ezt a beteget, mintha nem hallaná, amit mondok. Süket füleknek beszélek!

 

Beszélgetés azonos megjelenítő rendszerben:

Orvos: Jó napot kívánok Kovács úr! Hogy érzi magát?

Páciens: Jó napot doktor úr, talán egy kicsit jobban vagyok.

Orvos: Foglaljon helyet itt, mert ez a szék kényelmesebb. Mit tapasztalt az új gyógyszerről? Ossza meg velem, kérem.

Páciens: Nincs érzékelhető különbség a régi és az új között. Nincs egetverő javulás. Néha talán még nyomottabb a hangulatom.

Orvos: Meglepő. A többi páciensem, aki szedi nagy különbséget észlelt. Az egyik betegem úszik a boldogságban, amióta ezt szedi. Nagyon szeretne meggyógyulni.

Páciens: A múlt alkalom óta mérem és összhasonlítom az eredményeket. Lassú a javulás. Mit tehetek még, hogy jobban hasson a gyógyszer?

Orvos: Még egy hétig szedje, aztán majd kitaláljuk, hogyan tovább. Addig még elmegyek egy tapasztalatcserére.


Páciens: Nagyon szeretem ezt az orvost, mindig nyitott az újra és úgy érzem, hogy partnerként kezel.

Orvos: Kedvelem ezt a beteget. Mindig együttműködő. Meg is fog gyógyulni.

Kommunikációs típusok

Ez a modell kizárólag általánosítás. Mindig saját megfigyelésedre támaszkodj!

Vizuális

Beszédében gyakran használ a látásra, a külső, belső képek minőségére utaló szavakat. "Színesen" beszél. Elsősorban az arcra, a szemkontaktusra figyel. Fontos számára, hogy jól lásson. Szereti a teret maga körül. Hasznos kellő távolságot tartani, hogy megfelelő rálátása legyen az eseményekre. Fejtartása emelt, az álla általában egy kicsit előretolt. Nyaka egyenes, válla feszes, járása kicsit merev. Általában sovány, szikár, néha magas, válla keskeny, szája vékony esetleg szoros. Mellkasa felső részén lélegzik. A külső, belső képek miatt szeme gyakran fent mozog. Hangja gyakran erős, éles, gyorsan beszél. Kézmozgása általában deréktól felfelé és a testtől kifelé mutat. Gyakran mutogatnak, főként másokra. Ruházkodása merev, konzervatív (jól szabott). Szögletes szabások, keményebb anyagok.

Kinesztetikus

Beszédében gyakran használ érzésekkel, mozgással kapcsolatos kifejezéseket. Általában egy kicsit előrehajol, lefelé néz, kézmozdulatai puhák és inkább maga felé mutat, főként lent hangsúlyosak. Testalkata inkább gömbölyű, válla kerek, széles. Szája puha, vastag. A tüdő alsó részén vagy hasból lélegzik. Hangja mélyebb, beszéde lassúbb, halkabb. Több szünetet tart, hogy megérezze milyen hatással volt, amit mondott. Ezért szeret közelebb menni a másik emberhez. A megértésben az érzései dominálnak, úgy szeret helyezkedni, hogy esetleg megérinthesse azt, akivel beszélget. Közel akar lenni, hogy jó kapcsolatot teremtsen. Jobban szereti a finomabb, puhább szöveteket, a kényelmesebb szabásokat.

Auditiv

Beszédében gyakran használ hallással kapcsolatos szavakat és egyébként is, szeret sokat beszélni. Szinte állandó belső párbeszéde. Dallamosan beszél, jól tudja változtatni a hangját. A hangokra figyel, nincs szüksége szemkontaktusra, akkor is hall és mindent megjegyez, ha félrenéz vagy pakolgat közben. Fejét gyakran billegeti, vagy valamelyik oldalra hajtja. (telefonpozíció) Hasznos a hangjához igazodni, és különböző hangon beszélni vele. Gyakrabban vékony alkatú, és lehet bármilyen. Gyakran áll keresztezett lábbal és karral. Teljesebb tüdővel lélegzik, mint a vizuális és válla is szélesebb. Szemmozgás vízszintesen és gyakran balra le. Mozgása lazább, mint a vizuálisé és merevebb, mint a kinesztetikusé.

Digitális

Beszédében gyakran használ semleges szavakat, amelyről a megjelenítő rendszerre nem lehet következtetni (számok, statisztikák, logikai fejtegetések). Hangja monoton, folyamatosan, szinte lélegzetvétel nélkül beszél. Légzése a vizuálishoz hasonlít, nehezen észrevehető. Az egész típus a nyelvre, a beszédre épül. Miután a nyelvet később tanuljuk meg, mint az érzékszerveken keresztüli érzékelést, előfordul, hogy ez a típus valamilyen környezeti hatásra válaszként alakult ki, válaszként egy olyan eseményre, amely nem volt kellemes. Sem a képi, sem a fizikai kontaktusra nincs szüksége. Messze elnéz a fejünk felett, ha beszélünk vele. Fontos számára, hogy mindig a megfelelő szavakat (szuper logikus) használja, a „fejébe száll” és csak onnan beszél (fejhang) és nem is érzi a testét, az űrt szavakkal tölti ki (sokat beszél). Hasznos lehet megérinteni őket és emlékeztetni rá, hogy van testük is. Testtartás egyenes, fej fent, szemek a távolban, kar a test előtt keresztben vagy tenyerek összeérintve, kifelé mutatnak. Szemmozgás főként középen, és fent.

Léteznek olyan módszerek, amelyekkel könnyen és gyorsan lehet változást elérni az élet bármely területén!

Csak kevesen tudják, hogy kipróbált és működő technikák segítségével hatalmas problémákat lehet hasznos erőforássá változtatni. Minden megvan benned ahhoz, hogy azzá válj akivé szeretnél! Díjtalan hírlevelünkben bemutatjuk az NLP-t, amivel mindez lehetséges!

Jelentkezésed a mindennapinlp.hu hírlevelére szól. Adataidat bizalmasan kezeljük, harmadik félnek nem adjuk ki! Mi sem szeretjük a kéretlen leveleket! A hírlevélrõl természetesen bármikor leiratkozhatsz.